Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]  Hát nem könnyű eligazodni ebben a mai világban. Itt van mindjárt ez a Nemzeti Inzultáció, melynek során a Vezér tanácsokat kér az ő népétől, ami maga a demokrácia csúcsa és kiteljesedése, hiszen mi is lehet szebb annál, mint amikor Urunk a mi véleményünket kéri ki arról, hogy mi a helyes sorrend. Azt a megoldást kell előtérbe helyezni, mikor pribékjei a karjainkat tépik ki először, avagy talán a lábaink levagdalása az előbbrevaló, netán-tán négy végtagunk lovak farkához kötözése után meggyújtott petárdáknak a lovak fenekébe dugdosása hozza meg a kívánatos eredményt? Az is felemelő érzés lehet a narancslelkű Mari néni számára, ki hajdan a tehenészet Kiváló Dolgozója volt, mikor kikérik véleményét a monetáris destabilizáció megakadályozásának módozatairól, vagy a nemzeti és az Uniós közös valuta egymáshoz való viszonyát befolyásoló tényezőkről, különös tekintettel a valutatartalékok nemzeti célú felhasználására. Mindenesetre a megkérdezettek lelke kisimul, este elalvás előtt halovány mosoly játszadozik szájuk szélén – mégis csak vagyok én valaki, ha már ennyire adnak a véleményemre! A kérdező is mosolyoghat, hiszen kegyet gyakorolt első számú vazallusával szemben, belepottyantott néhány tízmilliócskát a vazallusközeli testvér zsebébe, munkadíj címen, annak strómannal működtetett hetvenhatodik nyomdájának igénybevétele okán. A nyomda a pénz benyelése után ugyanúgy felszámolásra kerül majd, mint az előző hetvenöt, és ugyanúgy már gépek és eszközök nélkül, mint azok, hiszen a gépek, berendezések kellenek a következő nyomda számára, a következő kérdőív-kupac előállításához, merthogy szilárd meggyőződésük, hogy lesz itt még kövér megrendelés, dögivel. A gyanútlan állampolgár ugyan azt képzelné, hogy vannak bizonyos dolgok, melyekről csak szakképzett emberek véleménye lehet érdekes, de a Nemzet Főmérnöke most úgy döntött, hogy kikéri a lakók véleményét az éppen összedőlni készülő épület statikai problémáinak mibenlétéről és a stabilizálás kívánatos módozatáról, mely szándék Vezérünk végtelen demokratizmusát és még ezt is felülmúló pofátlan cinizmusát illusztrálja. Aztán itt van a jelképgyalázások évadja. Na itt aztán elszabadult a zűrzavar, ez maga az egyrészt-másrészt diadala, ahol a zsidó hitközség tiltakozik a mártírok emlékművének meggyalázása miatt, ugyanakkor  rendkívül károsnak nevezi azokat a cselekedeteket, amelyek "szándékukban nem, de megvalósításukban alig különböznek a szélsőjobboldali provokátorok tetteitől".  Nem akarnék itten arra hivatkozni, hogy ha két ember csinálja ugyanazt, az nem ugyanaz, de arra azért felhívnám a figyelmet, hogy a párszázezer magyar zsidó mártír nem küldte Horthyt családostul a gázba, Auschwitzba, ellentétben Őfőméltóságával, aki csak a beígért kenderkötél nyakkendő belengetése után tett le a budapesti zsidók bevagonírozásáról. De az azért mégiscsak túlzás talán, hogy a zsidó hitközség fanyalogjon azon, hogy volt egy tökös zsidó, aki nem nézhette szó nélkül, hogy apáik gyilkosának szobrot állítson néhány falusi bunkó, és akitől én azt sem tartottam volna túlzásnak, ha a szobrot nem festékkel, hanem gázolajjal önti le és felgyújtja, emlékeztetve állítóit eszméik tűzben elhamvadt áldozataira. Aztán meg ezek a széljobberek is teljesen hülyék a Wallenberg nyakába akasztott malaccsülkeikkel - ugyanis Wallenberg nem volt zsidó, neki a malaccsülök éppen annyi, mintha libacombokat aggatnának a szobrára. Még az sem elképzelhetetlen, hogy a sólet & libamell kombó helyett a csülök pékné módra volt a kedvenc étele, mely eledel ugyan szerintem teljes gasztronómiai tévedés, de hát – mint tudjuk – ízlések és pofonok, ugye… Aztán itt van a zavaros gondolkodás másik szép példája, a felháborodott hódmezővásárhelyi Fideszesek kissé zavarodott állapota, mivel mélységesen megrázta őket, hogy néhány tüntető hangosan fejezte ki nemtetszését a Mi Gyönyörűségünk városukba érkezése alkalmából, mert már elfelejtették a fütyülős-kereplős banya-kommandó tevékenységét.
Pedig Vezérünket eddig még le se köpte senki - de ami késik, nem múlik, legfeljebb majd valamelyik TEK - es legény vetődve védi. Ki miben vétkezik, abban bűnhődik.
Az Úr fene igazságos tud lenni, és ez még csak a kezdet. Egyébként Hódmezővásárhelyen legjobban szegény megboldogult Rapcsák András szobra tetszik. A szobrot előrelátóan úgy állították fel, hogy mellé férjen majdan Lázár János szobra, amint kebléhez szorítja felemelkedésének zálogát, Rapcsák aktatáskáját. Zavaros a kormány gondolkodása akkor is, mikor vadul tiltakozik az Amnesty International és a washingtoni kormányzat emberi jogi jelentése ellen, mert elmarasztaltak bennünket. Azt mondta a kormány képviselője, hogy Magyarországon nincs roma diszkrimináció, a kormány nem ért egyet az amerikai külügyminisztérium 2011-es országjelentések az emberi jogi gyakorlatról című felmérésének több megállapításával.  Nos, szerintem erről azért a cigányoknak más a véleményük, mint az egészséges fejbőrű tájékoztatási államtitkárnak, aki most vesz részt azon a tanfolyamon, ahol azt tanítják meg neki, hogy nem mindenki veszi be a süket dumákat. Hacsak az amerikai külügy nem hajt végre kollektív szeppukut a reagálás kapcsán… Ezek csak kiragadott példák tegnapról, tegnapelőttről, de lépten-nyomon ilyesmikbe botlunk. Nem mindenkit érdekel olyan mélységében a politika, hogy napi szinten kövesse a történéseket, ők általában tanácstalanul állnak az ilyen jelenségek előtt, a politika résztvevői meg gátlástalanok, erkölcstelenek, felelőtlenek, akik - ha akad egy közülük, aki szembe akar fordulni ezzel a mentalitással -, akkor összefogva, egy emberként esnek neki, szaporítva ezzel a választópolgárok átveréseinek számát. Nem lehet ezt büntetlenül csinálni, meg fogunk még ezért fizetni, nemzedékek mennek így tönkre mentálisan. És akárki akármit mond, ebben is Orbán a hibás…
:O)))