Hugo élete,avagy egy kezdő anyuka blogja

Minták

2009-11-15T20:54:00.004+01:00

Nem tettem ma egyetlen olyan felfedezést sem , amit még soha senki . Sőt, már én is írtam róla, nem is egyszer. De mit tegyek, igencsak foglalkoztat a téma.

Mikor pszichológiát hallgattam pár éven át, gyakran említették, milyen fontosak is az otthonról hozott minták, mert ugyan az ember a "kozmikus batyujában" is sokmindent cipel, de felnőtt személyiségét, kiegyensúlyozottságát, problémáit, rossz, vagy jó, tulajdonságait, szokásait, bizony javarészt "otthonról" hozza.
Tudjuk például mennyit jelent a tehetség, de nem sokat ér, ha nem tudja valaki kibontakoztatni, vagy nem segítik, vagy még el is nyomják. Azt is tudjuk, micsoda csoda történik, ha a tehetséget támogatják, segítik, motiválják.
Akkor megtanultam, most meg közvetlen közelről tapasztalom...pszichológia nélkül, csak úgy, mert megfigyelek. Igazat mondtak.

Mert annyira mókás, és tényleg végtelenségig, és megunhatatatlanul szórakoztató Hugót nézni ahogy fésülködik, mindent magárafúj (sziszeg hozzá), ahogy főz, ahogy a macikat eteti(meg a kutyát), vagy berakja a babababakocsiba, vagy virágot locsol, vagy a gesztusainkat, hangszínünket lekoppintja...órákon át tudnám Őt figyelni. Bár akkor kicsit szégyenlős, és abbahagyja. Kuncog.
Másfél éves! sincs még. És nem győzőm mondani, deokos, deszuper,
Utánoz. Félelmetesen...néha.
A legutóbbi számottevő "majomkodás" tegnap este történt, mikor vacsorázni készülődtünk házon kívülre és a hajamat futólag megigazítottam a tükörben...csak épp egy pillanatra álltam meg előtte(nekem legalábbis csak annak tűnt:) egy perc sem telt bele, Ő is szépen elsuhant a tükör előtt, de megtorpant, és annak rendje és módja szerint megigazgatta a "haját". Beléivódott a mozdulat egy perc alatt. Mert oké, hogy megtanulja a gyakran látott életképeket...és számomra még mindig hihetetlen, hogy tanítás nélkül eszik villával, vagy ahogy gondozza a plüssállatait. És ahogy Lucit(a kutja) fenyíti az ujjával mutogatva, hogy feküdjön le, és óbégat is hozzá.

De ez mind, mind csak külsőség.

Ezek után biztos vagyok benne, hogy átveszi észrevétlenül a boldogságunkat, örömünket, bánatunkat, szomorú hangulatunkat, mikor idegesek vagyunk, türelmetlenek. Megtanul homlokot ráncolni, gesztikulálni, veszekedni, millió szerepet játszani, manipulálni... de szeretni is megtanul, őszintének lenni, megbocsátani, a hibáiból tanulni, a félelmeit kezelni, szeretetet kimutatni, tiszta szívből örülni, nyitottnak lenni az emberek felé, önmagában, másokban, a világban bízni. Mint ahogy a pesszimizmust, és a hitetlenséget, úgy a hitünket is átveszi , mind a pozitív gondolatokat. Ha eléggé figyelünk Rá, nem felejti el egy fában, madárban, egy kőben, virágban, nyitott szájjal, megmagyarázhatatlan, sejtelmes áhítattal az örök szépséget, az állandóságot megfigyelni, és azon elmerengni. És ha majd azt mondja nekem, hogy a fa mondott valamit, akkor ahelyett, hogy kételkednék a szavában, vagy hazugnak nevezném, vagy kijelentem, hogy márpedig a fák nem is beszélnek, azt fogom kérdezni.:
És mit mondtak Neked?

Minden attól függ, mit lát, mit érez, mennyire vagyok a partnere. Mennyire veszem észre, hogy ÉN, s a GYEREKEM, nem állunk tulajdonviszonyban...Én vagyok az Ő "idegenvezetője", és a világ olyan lesz számára, ahogyan én abba bevezetem.
Ha nekem nem tetszik neki vajon fog? Lehet.
De valljuk be, csöppnyi az esély rá.

Sokat tanul tőlem/tőlünk. Sokat tanulunk tőle.
Rajtam múlik, nagyrészt, milyen ember lesz belőle, mit, jobbanmondva KIT? adhatok a jövőnek. És ezt minden jelentéktelennek tűnő "szürke" hétköznap dönti el.
Hogy felveszem e az ölembe, mikor kéredzkedik, hogyha szeretetre vágyik, leteszem e a fakanalat érte. Ha sír, ott hagyom e, had' tanulja meg, hogy milyen "kegyetlen az élet", vagy eldönthetem, hogy felveszem, és megadom neki, amire szüksége van, de nem halmozom el mindennel....elmagyarázhatom, miért nem szabad valamit megtennie...nyugodt hangon, értelmesen. Lehalkíthatom hangomat, mikor tök más miatt éppen kiabálnék, nem oda való szavak hagynák el a számat. Mikor ingerült vagyok, mikor a világból is kifutnék, mikor haragszom rá, mert nem alszom napok óta..."MIATTA!"
Akkor megállhatok egy percre. Igen megtehetem.
Minden nap változhatunk, a gyerekeink miatt, igenis megéri. Meg magunk miatt is.
A gyerekek szivacsok. Különböző formájúak, színűek, alakúak, de mindent magukba szívnak, kontrollálatlanul. Azt, hogy milyen nagy szivacsok lesznek, hogy mit eresztenek ki magunkból, az attól függ, a mamáik, papáik, mit mutattak példaként, otthon. Mit engedtek nekik felszívni...
Hogyan bántak velük babakorukban...vagy például később beszabályozás nélkül, mégis tudtak e szabályokat állítani...vagy útravalóul adtak e szűrőberendezést :))

A szülők szerepe a világban sosem volt még ennyire fontos szerintem. Hogy megállíthassuk a pusztulást. Az agyét, az értékekét, az igaz érzelmekét, a környezetünk pusztulását, a Földet.
Hogy megállítsuk ezt, és helyette építsünk . Építsünk maradandót, értékeset, örökkévalót.
a Mát, a jövőt. Bármilyen múlttal is jöttünk a világra.

És még egy gondolat Rólam. Csakhogy tökéletlenségemet bizonyítsam.
Nem bírom, ha egy babakocsiban ülő gyerek kezében gumicukros zacskót látok, mikor azt látom, hogy a Hugónál jóval fiatalabb babának csokiszószos vaníliafagyit kanalaznak
"táplálékként"(vagy desszertként???) a szájába, hogy tele van a meki gyerekekkel, hogy nem vennék ki a síró csecsemőt a százfokos játékboltban a babakocsiból, mert talán még el is hallgatna az anyja karjában. Hogy a játékboltok tele vannak, idiótánál idiótább, engem legalábbis falkaparásra ösztönző, eredetileg tanító jellegű színes műanyag vacakkal, karácsonyi ajándék ötlet gyanánt, és ki se kerülheted, mert a promós-nyavajgós mikiegerektől, már a boltba se tudsz belépni...(mondanom sem kell, hogy hazafelé a kocsiban Hugo mikiegeres hangon nyavajgott)

Arra is rájöttem, hogy van még mit bőven tanulnom, ami a toleranciát illeti.

Na meg azt, hogy ezek után a H1N1 egy lájtos piskóta
a "bajok a világban" nevű cukrászdában. Szóval tőle továbbra sem félek!
Ezt mind ma derítettem ki magamról. A bevásárlás alatt:)
Ugye semmi újról nem volt szó???...vagyis ez egy költői jellegű kérdés, mert a naplóm nem tud válaszolni. Nem is baj :))

A Nagy Kajakurzus(förszt lesszön)

2009-11-14T10:07:00.018+01:00

Ma megtanítok minden "rosszevő" gyereket villával, kézzel, gondolattal, egyszóval...enni. Mert "rosszevő" gyerek nincs is. Esetleg csak rossz kaja. De ezt ne nagyon említsétek. Főleg az én anyukámnak. Köszi:)

1. lépés gyanánt, én mindenképpen megpróbálnék megszabadulni az ételtől, mikor anyukám éppen nem figyel...Csiribííííí, csiribááááá, tűnj el KAJA!
2. lépés: mivel a vuduzás, még kísérelt alatt áll, az nem szokott bejönni.
Ekkor inkább szúrjuk az ételünk egy darabját a villára. a babavillákkal képtelenség enni, úgyhogy követeljük ki hangosan, hogy (meg is értsék) nekünk is jogunk van a nagyot használni. Hivatkozzatok az egyenjogúságra, hangoztassátok az esélyegyenlőséget!
3. lépés: helyezzük az ételt a szánkba. Kicsit hosszú az út(a villa nyele), de megéri...
hú valóban megéri???-mondod. itt valószínű kissé elbizonytalanodsz, de kérlek, semmiképp se add fel! (már hallható is szüleid tapsa, és a deügyesvagy! kiáltások. nézz a szemükbe! ragyogni fognak.megláthatod, milyen büszkék is rád. ezért is csináljuk. már ezért is megéri...
...mégha az arcod, most nem is ezt tükrözi épp.

4. lépés: hunyd le a szemed, és inkább számolj el háromig...vagy ameddig tudsz, mondjuk egyig tuti menni fog...már nincs sok hátra. mantrázzuk: menni fog! meg tudom csinálni! MERT MEG TUDOD CSINÁLNI!
5. lépés: itt érezhető lesz majd egy kis megtorpanás. mivel a kaja nemigen gyorsan fogy(mégegyszer bocs). De a nyakunkba rakott izétől, mindenesetre tüstént szabaduljunk meg. A szakálkához, még amúgy is túl kicsik vagyunk. lesz még elég lehetőségünk borotválkozni...nem igaz?(nemtől függetlenül értem ezt)
6. lépés: könnyítés következik. már sikeresen bemutattuk, hogy villával is tudunk enni, így elhiszik, nem kell már bizonygatni, áttérhetünk az ötágú szerszámunk használatára, ami (ugye szó szerint:) mindig kéznél van...indiai(meg jól bevált módon) folytathatjuk az étkezést. így átjön a testünkbe az étel energiája. határozott mozdulattal, keressünk egy falatkát...ugye mennyivel könnyebb, mint azt a vasat tartani, keresni, szúrni, megtartani, szánkhozemelni, beletalálni...???
7. lépésként éééélvezettel vegyük a szánkba a falatot. ááááhítattal. s képzeljük el , hogy a legfinomabb csemegét esszük....mert ugye a kaját nem cserélték ki...azért ne feledjük...

8. lépés: itt már magad is elhiszed, milyen finom étel is van a szádban. itt adj hálát, hogy van mit enned! hú de jó ízű is ez..."tisztára az arcomra van írva"...de...de..mi is ez?9. lépés: ha eddig pontosan követted instrukcióimat, hihetetlen változás következik be. élvezni fogod ételed varázslatos ízharmóniáját, elvarázsol a siker, szüleid biztató tapsvihara, ujjongása, rajongása...rájössz, hogy amit eszel az: FINOM! mégha karfiolból is van. vagy ezt most nem kellett volna mondanom?upsz!
1o. lépés: azért ne röstellj segítséget kérni. nem szégyen...mostmár azért besegítene valaki???...kóstoljátok csak meg Ti is nyugodtan!
LÉGYSZÍÍÍÍ! FINOM! BECSSZÓ...

Jó étvágyat kívánok!:) folyt. köv.

Az általam elfogyasztott és prezentált étel receptjét anyukám ide tette fel! Igen, ez itt a reklám helye!

Sztárallűrök

2009-11-13T11:27:00.002+01:00

-legalább háromszor kell naponta átöltöztetni(víz, kaja, kutyaszőr, egyéb...)
-a spenótot csak tésztával hajlandó megenni.( igazából mindent csak tésztával hajlandó megenni, így minden ételből tésztaszósz lesz. kivéve a tésztából)
-a tésztát, csak villával eszi
-a vizet csak palackból issza(meg a fürdőkádból)
-aludni csak takaró nélkül hajlandó
-és egész nap képes lenne pisis pelusban lenni(ugyanabban, amiben este lefektettük)
-a zoknit sem állhatja
-a nyakakörül sem lehet semmi sem
-minden nap meg kell nézni Süsü belépő dalát
-csak az apja hasán alszik el este
- biztos írtam már, de még sosem aludta át az éjszakát...

Őrlődünk?

2009-11-11T19:28:00.006+01:00

Bár Hugónak 16 tejfoga van, és csak négy őrlő hiányzik, amiknek igazság szerint később, csak 2 éves kora körül kellene előbújnia, mégis azt gyanítom. Fogzik!(nahát micsoda újdonságok!)
Már megint, még mindig.
Nem lázas, de tegnap óta megfázásos tünetek nyomasztják, bár az orrtrutyi jól lecsorog a garaton(ki nem), nem köhög, csak a szeme duzzadt, könnyes, ingerlékeny.
Nem, nem fáradékony.
Éjszaka legkevésbé.
Volt egy éjszaka, tegnapelőtt, mikor még nem tudtam, hogy "beteg", megszámoltam.
16-szor ébredt.
Akkor megfogadtam, hogy "leszoktatom" holnaptól az éjszakai étkezésekről, és a fülébe súgtam, élvezze ki minden pillanatát, mert több ilyet nem bírok ki....hallgatás, beleegyezés.
Jól meg is fogadtuk mindketten, mert azóta nem hajlandó enni, de még inni sem. Csak anyatejet(meg Osanit-ot).
Már megint illúzióim voltak, biztos már nem tudtam értelmesen gondolkozni. Biztos a fáradság teszi...Hogy is lennék képes elválasztani? Egyikünk sincs még kész rá.
Már megint nem, mint mindig.

Azért nagyon reménykedem, hogy Hugóci lesz az a kevés átlagtól eltérő, kivételt képező gyermekek egyike, aki erősíti ezt a kétéveskorkörüljönkiazutolsóőrlő "szabályt".

Pedig már volt olyan éjszaka,( nem is olyan rég) mikor csak kétszer kelt.
Hol volt, hol nem volt...lehet igaz sem volt :))))

A kezeslábas

2009-11-10T20:31:00.001+01:00

Hugo értelmezésében így néz ki.

A sötétségből a világosságba...

2009-11-09T21:31:00.004+01:00

"A sötétségből a világosságba vezeti a guru(mester) tanítványát. Az ember első mestere(guruja) az édesanyja. Az anya ott van, mikor először lélegzetet veszünk...mikor Ő az utolsót, nekünk kell ott lennünk..."
/Swamiji/

Ma este abban a szerencsében és megtiszeteltetésben lehetett részünk, hogy nyílt előadás keretében hallgathattuk egy órán át, korunk egyik legnagyobb spirituális tanítómesterét, Pramhans Mahamandaleshwar Swami Maheswarananda-t(tanítványoknak, csak Swamiji). Indiában született és 197o. óta Európában tevékenykedik. Bécsben él. Ma és holnap Varsóban ad elő.

Missziója, tanítása:

-fizikai, mentális, szociális és spirituális egészség
-az élet tisztelete
-minden vallás, kultúra, és nemzet iránti kölcsönös tisztelet
-világbéke
-emberi jogok-, és "értékek" védelme -a természeti környezet megőrzése és védelme
-megérteni minden élet alapelvét, az ember spirituális fejlődését vezetni, segíteni az emberben realizálni önvalóját, és felismerni minden létezőben, Istent.

Mondanom sem kell, hogy találkozni egy "ilyen" emberrel, és résztvenni spirituális tanításán(ami egyébként a spiritualitás iránt kevésbé érdeklődőknek is tiszta és világos) érezni egy megvilágosodott, dogmáktól és ideáktól mentes Világtanítónak a karizmáját, a belőle áradó nyugalomban, harmóniában, szeretetben megfürödni, nekem életreszóló élmény volt.

Sokat beszélt a családok kuszaságáról, a gyermekek neveléséről, hogy a jövő egyik alappillére ez, és a legnemesebb feladatok egyike. Mert embert alkotni könnyű...de hatalmas felelősség.
A szeretet, a harmónia, a béke, és elfogadás, a tisztelet magvát kell elvetnünk gyermekeinkben.
Ehhez családra van szükség. Persze pénzt is kell keresni, anélkül nem működik a világ, mégis meg kell találnunk a harmóniát, újraértékelni, új prioritásokat állítani...

Természetesen az egyik kulcsról "a szisztémáról" a-Yoga In Daily Life(jóga a mindennapi életben) rendszerről is beszélt, amivel megvalósíthatjuk és felismerhetjük önnönvalónkat, hogy kik vagyunk valójában. Beszélt a lélek halhatatlanságáról...hogy nemcsak test vagyunk, nem szellem, és lélek, hanem csodálatos összetett "mini"-univezum, tökéletesen megalkotott, mindhárom egyben, ami a nagynak csak milliomod-, mégis minden darabjában az Egységhez szükséges és elengedhetetlen része...

Nem tudom hányan voltak, de emberek voltak ott...mindenféle nemzetiségűek, vallásúak, korúak. Szájtátva hallgattuk a szívünkhöz közel álló igazságokat, amiket mindig is ismertünk, csak rég elfeledtünk...Őt hallgatva felébred a szikra szívünkben, egyszerre dobban, egyidőben lélegezzük be az életet... az élet minket... mert az Otthon szava hangzik. A Cél maga az Út, amelynek a "végén" a vízcsepp az óceánnal egyesül. Minden Lét végső célja ez...

" az én misszióm célja, segíteni megérteni az embereknek önmagukat,
megérteni másokat. Szeretni, és védeni minden létező élőlényt, és végsősoron, ráébredni Istenre..."

/Swamiji/

Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek. Nyugodt vagyok, mosolygós...harmónia költözött belém, energia...meg kéne tartani. Jógázom tovább...

Anya-Alma

2009-11-09T10:14:00.003+01:00

Ez a két új szó bővíti Hugo szótárát.
Az alma szokásos tízóraija, így gyakran hallja, de csak a napokban kezdte el mondani így: AAMA
Az Anya még véletlenül sem én vagyok, hanem anyukám:))
Mikor ma meglátta videóhívás közben, kiáltozta: ANA...ANA... Hát persze, mert mindig így köszönök neki, így hívom: Anya:))
Újdonság még, hogy bármilyen papírt talál, az orrát fújja bele(pedig senki nem náthás), vagy porttöröl(ezt azért látja). A flakonokat pedig a hajához, vagy a nyakához tartja és azt mondja: SZ...SSSSZZZZ... Hát ezt honnan veszi????

Vagy mégis a majmoktól?

2009-11-08T09:41:00.001+01:00

Csak szabadon

2009-11-07T16:50:00.003+01:00

Próbálok társalogni a fiammal.

Hugo, tudod a kutya mondja?
Hugo:váu..váu
A cica mondja?
Hugo:máááúúúúú
A kismajmok mondják?
Hugo:hu..hu..hu..hu..húúúúú
A kakas mondja?
Hugo: Nááááááájn...

Ma is okosabb lettem!

"Színház az egész világ"

2009-11-06T19:04:00.006+01:00

Mondta Shakespeare, Hugo pedig igencsak komolyan vette...
Már alig várom, hogy egymásbakarolva lépkedjünk végig a vörös szőnyegen...természetesen a premierje alkalmából.Vagy az "oszkár átadón":)))

Védőoltások helyett

2009-11-05T11:18:00.006+01:00

Nem kívánnék állást foglalni, az újdonsült hisztéria ügyében, és tök jó, hogy semmiféle magyar tévéadónk sincs itt, sem újság. Blogokat olvasok, onnan értesültem mi folyik otthon, meg a világban. Elég is volt ennyi pro és kontra.
Hiszek a sorsban, és bár totál hipochonder vagyok, ettől a disznónyavajától mégsem félek. Talán mert jó messze élek a hazámtól?:)) Esélyeket latolgatni, hogy hány ember hal meg a vírusban, vagy a védőoltás mellékhatásában....
Naponta több százezren halnak meg. Az okok végtelenek. Ami fáj, az az, hogy minden 6.másodpercben egy gyermek hal meg, mert nincs mit ennie. Szerintem az éhezés az egyik legnagyobb járvány a világon. Bárcsak ezzel foglalkoznának annyit...
Na meg az emberi félelem már ősidőktől fogva egy meghatározó tényező a földön, ezt jól ki is lehet használni. Az, aki minden vakcinával beoltatja magát, de legfőképp gyermekét, a vírustól való félelem perspektívájából szemlélve, tökéletesen dönt, és ha ez egy anyát megnyugtat, vagy így érzi biztonságban gyermekét, tegye. Ez azonban még nem garancia. Aki nem oltatja be, hát azt is motiválhatja félelem(melléhatások), vagy annyira magabiztos, és hisz az isteni gondviselésben, vagy magában, és tudja, úgysem lesz beteg. Szóval mi félünk-nem félünk.
Nem oltatunk. Kétlem, hogy ebbe halnánk meg...(olyan abszurd lenne. disznóinfluenzába egy vega...)
Hugo egyébként megkapta eddig a kötelező oltásokat, egynaposan a BCG-t, és egy Hepatitis B-t(de minek?). Mást nem.

Amit mi teszünk, amiben hiszünk. Az a megelőzés.

pozitív gondolatok: ez áll az első helyen, nem véletlenül. az ember egy bioenergia halmaz, ami ha tökéletesen egyensúlyban van önmagával és a természettel, azt mondjuk egészséges. Az immunrendszer ideális esetben, véd minden betegségtől. azonban, ha túl sok stressz ér bennünket, milliónyi negatív gondolatunk van, amitől nem tudunk szabadulni, nem vagyunk elégedettek az életünkkel, nem tudjuk megoldani a problémáinkat, mindig harcban állunk, nem mozgunk eleget, nem étkezünk megfelelően, dohányzunk, és a többi...ez az egyensúly kibillen az optimális tartományból. az immunrendszer gyengül, és máris ki van téve a szervezet mindenféle kórokozók támadásának, lyukak, rések keletkeznek a "pajzson", akár a saját sejtek is magunk ellen fordulhatnak...szóval mindennapi mantránk legyen: elégedett vagyok az életemmel, szeretem magam, egészséges vagyok. testem, lelkem, szellemem, tökéletes összhangban van az univerzummal, immunrendszerem erős. én itt behunyom a szemem, és hozzágondolom, hogy a testemet egy fehér energiafényburok veszi körül, ezzel véd meg minden negatív támadástól.
c-vitamin. most nem taglalom mennyi mindenre jó, de szerintem ez a szer, csodaszer. én mindennap eszem 3ooo mg-ot(jól túladagolom haha), Hugo vizébe csepegtetek minden nap, elosztva.
colostrum, erről írtam már korábban
prenatal caps vitamin, majd' minden vitamin, ásványianyag, nyomelem megtalálható benne. elvileg szoptatós anyáknak és várandósoknak fejlesztették ki, de szerintem mindenkinek túl kéne adagolnia...
"tiszta"(bio) táplálékok, húsmentesség
szoptatás
savanyúkáposzta minden másnap
méz használata cukor helyett
orrmosás neti kannával
echinacia cseppek
"minden" ételbe fokhagyma, hagyma, de a legjobb nyersen
időtöltés a szabad levegőn
mindennapi mozgás, és a jógát választom, azon belül is az 5 tibeti gyakorlatot
negatív gondolatok, tudatos pozitívakra cserélése. sok mosoly, nevetés, önmagunkba vetett hit
most-ban levés
szeretetet befogadni, adni, megélni
meglátni és élvezni az apró örömöket az életben...

JÓ hosszú lista, és biztos pénzbe is kerül némely pontja, az erőfeszítésekről nem is beszélve. Biztos könnyebb egy szúrással nyugalmat teremteni...biztos könnyebb? "biztos nyugalmat"???

Ma rájöttem három dologra

2009-11-05T10:35:00.004+01:00

hogy egyáltalán nem jó ötlet behozni az erkélyről a ruhaszárítót ruhaszárítás céljából, mert sosem fognak megszáradni a földre lehuzigált ruhák. Igaz kint se.
hogy a kutya nagyon hasznos állat, mert ha közvetlenül az etetőszék alá engedem miközben Hugóci eszik, lényegesen kevesebbet kell takarítanom. Szinte semmit.
hogy az újonnan beszerzett kedvenc drámaihatású volumen és végtelenhosszúranövesztő hipnózis szempillaspirálom nagyon is megéri az árát. Drámai hatást ér el vele Hugo, mikor pilláim hosszúságától hipnózisba esve, folyton folyvást megpróbálja kitépkedni azokat. Azért tudom ezt biztosra, mert maszkara nélkül csak a szemem kinyomkodásáig jut. Végre egy reklám, ami nem hazudik.

81 éves!

2009-11-04T19:11:00.004+01:00

Az anyukám egyetlen Anyukája, Hugo egyetlen Dédnagymamája, az én egyetlen Nagymamám. Isten éltessen még soksok évig közöttünk!
Nagyon szeretünk!

Előjegyezhető!

2009-11-04T10:44:00.009+01:00

Időpont randevúra egy 16 és fél hónapos(ez később változik),...centis, ...kilós(ez is), szóval egy állandóan változó paraméterű, vega, szőkés-ritkás, hátul erősen göndörödő, kékesszürkés mandulavágású szemekkel rendelkező, teliszájjal vigyorgó, 16 gyöngy-szabályos tejfogsorú(de később remélhetőleg 32. ezt nem ígérem), tánc-hip-hop- és R n' B rajongó, antialkoholista(csak víz és anyatej) porszívózó, fel is mosó, mosógépbe bepakoló, mosogatógépből kipakoló, virágot locsoló, igen házias, kisétkű, de főzni szerető, fantasztikus kézügyességgel-és saját akarattal rendelkező, ön- és céltudatos, kutya- és állatbarát, éjszaka is bulizó, sosemálmos, de sármos, bababőrű, csibész-huncut, 4 nyelven értő, és később beszélő, kifejezetten kedves és barátságos szülőkkel megáldott, Hugo Martin nevű
(nickneve: főnyeremény) fiúval. Ja és még az anyját is szereti. Hát még az apját...

Mivel lelki szemeim előtt tegnapi álmomban megjelent a végtelenül hosszú kígyózó sor, melyben lányok állnak sorban dulakodva egymást "ölve" fiamért, így gondoltam jobb, ha már most előjegyzést készítek a Hugót szívesen megkaparintókról. Addig, míg kiadom a kezeim közül, azért van kis haladék, ezalatt szeretném hasznosan eltölteni az időmet, nameg akkor már tuti nem lesz beleszólásom a választásba. Időm se lesz, ugyanis akkor már H.apával a Bahamákon töltjük "öreg" hátralevő éveinket. Vagy Bora Bora-n. Nem döntöttük még el.

Referenciaképek és film megtekinthető ITT:

HelloWien, vagyis inkább Salzburg, meg nagy képes beszámoló.Irtó sok képpel

2009-11-03T11:23:00.013+01:00

A halloween-t mégsem Bécsben töltöttük, hanem Salzburgban. Szokásos eseménydús hétvégét tudhatunk magunk mögött, amibe minden belefért. Halloween estéjén, a hideg ellenére mégis szívmelengető sétát tettünk a kedvenc óvárosomban, ahol Hugo sínélkül-síelő-törpének öltözött, aki mindig az ellenkező irányba fut...úgyhogy felváltva futottunk utána, és közben szintén felváltva fotóztunk.(a bolt, amelyben egész évben kaphatók hímestojások)(a cukorkás-bonbonos kirakatot természetesen én fényképeztem)
Másnap, nagy örömünkre látogató(ka)t kaptunk, nem is egyet. Hugo igazán élvezte az együtt töltött időt testvérével, akinek kutyáját, és sálát is elcsente. Utóbbi esemény okán, mostmár tényleg nem tudjuk mi lesz belőle...(készülődés, a kulisszák mögött)...a fashionista(vagy fesöniszta?) mindenesetre joggal került fel a listára. Lisa az ebét is elhozta hozzánk, így Hugo semmiképpen sem érezte kutyá(tlan)ul magát. Helyette hatalmas volt az öröme, és árnyékként követte újdonsült négylábú barátját. Vagy Őt követték?
Halottak napján, H.apa és testvére kilátogattak az egymást sajnos drámai gyorsasággal követő szülőik sírjához. Hugo és én addig a sógornőmnél maradtunk és ott róttuk le kegyeletünket...és sétálni indultunk volna, ha Hugo sétálni akart volna, de inkább ahogy a mellékelt kép is mutatja, nem akart. Aztán kicsit felforgatta vendéglátóink lakását. Mint dióscsiga mindenhová szétmorzsálása,szőnyegbe tapicskolása, a dísztökök és gyertyák átrendezése, széttörése megrágcsálása, kenyérhéj és galacsinok bedobálása az iratok és könyvek közé stb...nem hinném, hogy látogatásunk motiválta a népszaporulat emelkedését Ausztriában, és hevesen hárították, mikor felajánlottam, hogy rendetrakok, és kiporszívózok...
Tegnap, pedig mindenkitől elbúcsúzva és ezredszerre is megígérve, hogy gyakrabban jövünk, visszarepültünk a csodás Varsóba. De előtte Hugo kicsit még a repteret is szétkapta...csak a virágokat gondozta halálra, meg a gyútifríben rámolta le az összes 8o centi magasságban található csokit, parfümöt, snapszot...jó volt. Persze jövünk újra, ha nem kerültünk feketelistára ....pedig Hugo félig azért mégiscsak hazafi. Aztán volt olyan is, hogy összebarátkozott egy olyan háromévesforma kisfiúval(ő is snapszot csórt a gyútiból), aki aztán az autóját is megosztotta vele. Majd mikor már beszállásra hívták őket megkérdezte az anyukáját, hogy magukkal vihetik e Hugót Londonba. Akkor nem, de voltam olyan közel a várakozás alatt, hogy igent mondjak:)))
Persze sosem adnám, semmi pénzért, mert azért mindent leszámítva, minden fölött szemet hunyva, túlcsorduló anyai szeretetemmel, és elfogultságommal kijelenthetem: Ő a legtökéletesebb gyermek a világon...nekünk...minden tekintetben.

Párbeszélünk

2009-11-03T08:06:00.002+01:00

Én:Hugo gyere, vegyük fel a kabátod, menjünk sétálni!
Hugo:Nóóóóóó

Én:Hugo adsz Maminak egy puszit?
Hugo:Nááááááájn (közben a fejét is megrázza)

Én: Hugo mit mond a cica?
Hugo:Nee, Nee, Neeeeeeem (folyamatosan a fejét rázza)

Egyre jobban élvezem, hogy beszélgetünk.

Villás reggeli

2009-10-29T09:51:00.003+01:00

Ami egyébként villásebéd volt.

Reggeli szertartás?

2009-10-29T08:29:00.004+01:00

Vannak szertartásaink. Reggel, este és napközben is.

Miután ma kis reggeli buldózerünk letarolt bennünket, és alvást színlelő szemhéjaimat mesteri pontossággal nyomkodni kezdte(nem is értem ,hogy lehet ilyen kis okos, hogy erre biztos megmozdulok...pedig egy darabig ellenálltam), majd sikeresen fel is nyitotta őket, egymásramosolyogtunk, megpuszilt, kuncogott és azt mondta(bár inkább felszólítás volt):
Gyeje!- de hová?....sokáig nem időztem el a kérdésen, hiszen húzott is a fürdőszoba felé(ami felé 5 perccel később már nem kellett volna húznia)szóval éppen nem volt ellenemre. Kimentünk(én botorkáltam, ő futott) közösen a mellékhelységbe...majd drága kisfiam odanyújtotta a vécépapírt!!!
Ezen új szokás bevezetése nagyon kedves gesztus volna...ha már úgyis van egy nonstop kíséretem mindenhová...igen hasznos is:)))

Útravaló

2009-10-27T09:32:00.006+01:00

Drága Hugo!

Biztos vagyok benne, hogy mire ezt olvasod, nagyon sok hasznát veszed majd.

" A megbántottság, a panaszkodást és az emberek címkézését kísérő olyan érzelem, ami mégtöbb energiát ad az egónak. A megbántottság azt jelenti, hogy a keserűséget, felháborodottságot, bosszúságot, vagy sértettséget érzel. Bánt az emberek kapzsisága, becstelensége, jellemtelensége, amit tesznek, amit a múltban tettek, amit mondtak, amit nem tettek meg, amit meg kellett volna tenniük, vagy amit nem kellett volna megtenniük.
Az ego imádja ezt! Ahelyett, hogy szemet hunynál a másokban lévő tudatlanság felett, azt identitásukká teszed. Ki teszi ezt? A benned lévő tudatlanság. Az ego. Az általad a másikban észlelt "hiba" nem is létezik. Az totális félreértelmezés, kivetítés azon elme részéről, amelyik ellenséglátásra kondícionálódott, s arra, hogy biztosítsa saját igazát és fölényét. Más alkalmakkor ugyan valóban létezik a hiba, de azáltal, hogy arra fókuszálsz -figyelmed köréből néha minden mást kirekesztve-, fölnagyítod azt. És amire a másik emberben reagálsz, azt magadban fölerősíted.
Nem reagálni a másokban lévő egóra, nem csupán a saját egódon való felülemelkedésnek, hanem a kollektív emberi ego felszámolásának is az egyik leghatékonyabb módja. Ám kizárólag a nem reagálás állapotában vagy képes felismerni, hogy valakinek a viselkedése az egójából származik, hogy az a kollektív emberi működészavar egyik megnyilvánulása. Amikor megérted, hogy ez nem személyes jellegű ügy, akkor többé már nem érzel kényszert a reagálásra. Azzal, hogy nem reagálsz az egóra, gyakran képes leszel másokból előhozni az épelméjűséget, ami a kondícionálatlan tudat, szemben a kondícionálttal. Olykor esetleg gyakorlati lépések megtételére is szükséged lehet, hogy megvédd magadat a rendkívüli mértékben tudattalan emberektől. Ezt anélkül is megteheted, hogy belőlük ellenséget kreálnál. A legerősebb védelmed mindazonáltal ez, ha tudatos vagy. Akkor válik valaki számodra ellenséggé, ha tudattalanságát-ami az ego- személyes ügynek tekinted. A nem reagálás nem a gyengeség, hanem az erő jele. A nem reagálásra egy másik szó: a megbocsátás. Megbocsátani annyi , mint szemet hunyni: vagy még inkább keresztülnézni. Keresztülnézel az egón, hogy lásd minden emberben-az ő esszenciájaként-ott lévő épelméjűséget."

"Bizonyos esetekben ugyan szükség lehet arra, hogy magadat megvédd, vagy valakit megvédj, nehogy egy másik ember kárt tegyen bennetek, ám őrizkedj attól, hogy küldetéseddé tedd a "gonosz kiirtását", mert akkor valószínűleg épp azzá válsz, ami ellen harcolsz! Ha harcolsz a tudattalansággal, az téged is tudattalanságba fog lehúzni. A tudattalanságot-a zavart működésű egós viselkedést- sohasem lehet annak megtámadásával legyőzni. Mégha le is győzöd az ellenfeled, a tudattalanság egyszerűen belédköltözik, vagy az ellenség- új jelmezben-ismét felbukkan. Bármi ellen is harcolsz, az erősebbé válik: és aminek ellenállsz, az fennmarad..."

"....a háború az egyfajta gondolkodásmód, és minden cselekedet, ami ilyen gondolkodásmód terméke, vagy megerősíti az ellenséget, az észlelt "gonoszt", vagy, ha a háborút megnyeri új ellenséget teremt, új gonoszt, ami ugyanolyan rossz, mint az előző, vagy még annál is rosszabb.
Tudati állapotod, és külső valóságod egymással szoros kölcsönhatásban működik. Amikor olyan gondolkodásmód tart a markában, mint "háború", akkor a látásod rendkívül szelektívvé, és torzzá válik. Másszóval, csak azt látod meg, amit látni akarsz, majd azt félreértelmezed. Elképzelheted milyen cselekvés lesz az eredménye az ilyen téveszmés rendszernek. Vagy annak elképzelése helyett: nézd meg a ma esti tévéhíradót!
Ismerd fel, hogy mi az ego: kollektív működészavar, az emberi elme őrültsége. Ha már a maga valójában ismered azt, akkor többé nem véled tévesen valaki identitásának. Ha már való voltában látod az egót sokkal könnyebbé válik nem reagálni rá. Többé már nem veszed személyes ügynek. Nincs panaszkodás, hibáztatás, vádaskodás, vagy a másik ember "téves", "rossz" pozícióba helyezése. Senki sem rossz. Az csupán a benne lévő ego. Együttérzés ébred benned, amint fölismered, hogy mindnyájan az elme ugyanazon betegségétől szenvednek, egyesek hevenyebben, mint a többiek. Többé már nem táplálod a drámát, ami minden egós kapcsolat része. Mi a "tápláléka"? A reaktivitás, tehát a reagálásra való hajlam. Az ego ugyanis azon virul.

Békességet akarsz. Nem létezik olyan ember, aki ne békességet akarna. Van azonban benned valami más is, ami drámát, ami konfliktust akar. Ebben a pillanatban talán nem érzed. Várnod kell egy helyzetre, vagy akár egy gondolatra, ami reakciót vált ki belőled: valaki ezzel-azzal megvádol,nem méltányol, betolakodik a területedre, megkérdőjelezi módszered helyességét, ahogy valamit teszel, pénzzel kapcsolatos vita támad...Érzed e a hatalmas erőhullámot, ami átvonul rajtad, félelmet, amit a harag és az ellenségesség álarca burkol be? Hallod -e, hogy a hangod keménnyé, vagy élessé, esetleg hangosabbá és néhány oktávval mélyebbé válik? Észre tudod-e venni elméd száguldását, aminek célja, hogy megvédje álláspontját, igazoljon, támadjon, hibáztasson? Más szóval: fel tudsz-e ébredni a tudattalanság eme pillanatában? Képes vagy-e érezni, hogy van benned valami, ami háborúban áll, valami ami azt érzi, hogy a létét fenyegetik, s ő bármi áron életben akar maradni. Aminek drámára van szüksége ahhoz, hogy ily módon megerősítse ama "színházi produkcióban" játszott győzedelmes szereplői identitását? Képes vagy-e érezni, hogy van benned valami, aminek fontosabb, hogy igaza legyen, mint hogy békesség legyen?
Amikor az ego háborúzik, tudd, hogy csupán egy illúzió harcol az életben maradásáért. Az illúzió azt gondolja, hogy ő, Te vagy..."

/könyvrészlet: Eckhart Tolle: Az új Föld/

A tudatos vásárló

2009-10-27T09:17:00.003+01:00

Csakis papírzacskóval... ....vagy a többszörhasználatos mosogatógép-evőeszköztartóval megy bevásárolni.Mégha utóbbi oly nehéz is.

Fészekben

2009-10-26T11:26:00.005+01:00

Szerencsés vagyok. Ha ezt annak hívják. Van otthonom. Több is. Élnek a szüleim, az ajtó, ott mindig nyitva áll, ott mindig szeretettel fogadnak, szeretnek. Feltétel nélkül. Pontosan olyannak, amilyen vagyok.

Nagyon vágytam már haza, abba az otthonomba, ahol a szüleim élnek. A kisfalumba. Ahol kicsit újra gyermek lehetek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy van családom. Hogy olyan családom van, amilyen.

Péntek hajnalban vágtunk neki a nyolcórás autóútnak, hogy délelőtt már otthon lehessünk a melegben, a családi fészekben. Csak három nap volt, és elszaladt, mégsem gondolkoztunk sokat, hogy érdemes e ennyit utazni ezért a kevés ott töltött időért. Hát persze, hogy az. Hugo is igazán otthon érezte magát, azonnal belekeveredett az unokatesók játékainak sűrűjébe, persze csak miután kibontakozott imádott nagyszülei szerető öleléséből. Mindannyian megmártóztunk a békében, a szeretetben, a közösen eltöltött idő okozta örömben. Kitart egy darabig. Ha pedig fogyóban, hát mélyebben merítünk belőle. Vagy újra. Nem számít milyen messze van. Most nagyon hiányoznak, mindannyiunknak.

Ami Hugót illeti. Már megintcsak azt kell írnom, sokat fejlődött.
Első beköszönő momentumként (nagggyon)csípőspaprikát csent el...észrevétlenül az asztalról, márcsak az tűnt fel, hogy harapdálja. Majd miután kikaptam a kezéből, megmostam őket, és jól megijedtem, rájött, hogy ez valójában csíííííp, és elkezdett sírni.
A babakonyháért( a szenvedély csak mélyült), de igazából mindenért, kőkeményen megküzdött. Persze a sikítását kevesen viselik el, ígyhát mindent megkapott. Majdnem mindent. A faliórát nem.
Megtanult az asztalnál felnőttvillával egyedül étkezni. Olyan jól megy neki, hogy mostmár a kenyeret is csak azzal hajlandó enni. Szívből gratulálunk!
Végtelen tehetséggel tüntette el a családi fürdőszobai piperecuccokat. Meg az almáspipét a pocakjában. Anyukámnak két tepsivel is sütnie kellett. Na jó bevallom, én is segítettem neki, tudniillik már nem voltam édességmentes diétán. Majd holnaptól.
Istenien játszott vnj fiaival(köszönjük a látogatást), és talán először most nem is Juditnak kellett többet fegyelmeznie:))
Dédnagyinál és a nagyon kedves régnemlátott rokonok látogatása alkalmából, megtanult hintaszékben hason hintázni, és csak kis híja volt, hogy le nem szakította vendéglátóink függönyét. Köszönjük a türelmet:)
Rajtam kívül mindenki el tudta altatni hétvégén, csak a visszaúton voltam bajban, mikor rajtam kívül senki sem volt ott.Vagyis H.apa, de Ő vezetett .Ennek az lett az eredménye, hogy a 7 és félórás út második felét, vagyis éjjel fél egytől fél négyig az apukájával szolidarított(berregett minden kamionnak, és kiabálta: Papa. de jó is volt, mert az apjának esélye sem volt elaludni a volánnál), és jusztse aludt el. A további pár órában környezetismereti oktatásban részesült...ma már az állatok nyelvén is beszél Hugo. Mi inkább meg se szólalunk:)))
De jó volt...itthon is az:)

Sztrip10, avagy a harisnyát magadon hagyhatod...

2009-10-24T15:21:00.000+02:00

Figyelmeztetés: Kizárólag 18 éven felülieknek!

...és most...sztending ovésön!!!

Miért szeretek otthon lenni a fiammal?

2009-10-22T10:47:00.006+02:00

mert bármelyik reggel ehetek fokhagymáspirítóst, anélkül, hogy hallanom kéne milyen "büdös". senkit nem zavarok vele...vagy akit igen, még nem tudja szóvá tenni.
mert nem kell azon sóhajtozva töprengenem a szekrény előtt állva, mit is vegyek fel már megint. a pizsama tulajdonképpen többnyire megteszi.
ha lehánynak, leesznek, vagy összemancsolnak, egyszerűen pólót cserélek. vagy nem.
mérhetően sem fogy annyi sminkcucc, ez évi több tízezer spórolás.
amit megspóroltam sem fodrászra költöm, oda is csak kéthavonta tudok menni. további nyereség
ha kedvem van, és épp nem zavar a kupi(nem szokott), bármikor aludhatok napközben. bármikor....ha Hugo is alszik.
mert egy egész napom van rá, hogy főzzek, mossak, takarítsak. meg ott van az egész holnapom is.
hivatalosan csak egyszer kell pakolnom totyogósom után naponta. totyogósom van olyan rendes, hogy naponta helyettem többször is megteszi.
mert a rendetlenségre mindig van alibim.
mindennap órákat töltök a frisslevegőn. haesik, hafúj, hasüt. egy irodában ülve nem is kerülnék ilyen közel a változó természethez. ma már élvezem. (kivétel: hóvihar. azt is élvezem. bentről.)
mert bármikor megpuszilhatom. odajöhet hozzám, és bármikor átölelhetem, átölelhet. puszit adhat.
mert, ha nincs kedvem főzni, mindig mondhatom: rettenetesen sok dolgom volt. így végre pizzát rendelhetek. azt érdekes módon mindenki megeszi.
mert babaruhavásárlás címszó alatt vehetek akár cipőt is. akár magamnak is.
ha éppen ragyog a lakás(persze minden nap), és álmos sem vagyok, net-ezhetek is. megismerkedhetem kedves anyukákkal, barátságokat köthetek, vagy éppen bonthatok fel, összeveszhetek másokkal, hogy utána jól megmondják milyen is vagyok. hogy aztán rájöjjek nincs is igazuk. szóval otthon semmiképpen sem unatkozom.
vagy, mert míg alszanak a gyerekek, szomszédnőmmel ihatunk egy finom teát kettesben. brownie recepteket is cserélgethetünk. különösen hasznos ez édességmentes diéta esetén.
mert az én munkám 24 órás, ergo igen meg kell becsülni.
ha sportolni támad kedvem, egy tízkilós súlyzó mindig kéznél van.
az egész napot is áttáncolhatom-énekelhetem, ha kedvem tartja. a zenei ízlésünk egyezik.
vagy mindenfélét játszhatunk, közben gyönyörködhetek benne. rengeteget nevetek. Ő is. nagyon vicces kiskrapek. briliáns a humora.
mióta vele vagyok, az apró kavicsoknak is hatalmas jelentőséget tulajdonítok. az egyik kedvenc játéka. nem beszélve arról, mit tanultam a fákról. ezt mind neki köszönhetem.
mert nem kell apát egyedül hazavárnom. együtt ölelhetjük át, együtt adunk neki puszit. együtt örülünk, hogy együtt lehetünk.
mert bármikor hintára ülhetek.
szeretek vele otthon lenni, mert nincs senki aki visszabeszélne, elégedetlenkedne, rámzúdítaná panaszáradatát, leszívná az energiámat...nincs senki, aki megmondja mit csináljak, vagy mit, hogy kellene csinálnom.
nincsenek meghiúsult szerződések, ügyfelek, nyakatszorító, gyomorforgató határidők, ranglisták, teljesítménykényszer...érdekes, hogy SIKER mégiscsak van.
a keresetem miatt sem kell már aggódnom.
szeretek vele lenni egész nap. mert az egész világot megmutathatom neki. minden apró szépségével együtt. mindennel együtt. főleg, ami boldoggá tesz.
Ő pedig minden pillanatban megmutatja nekem, milyen szép is a világ. ez pedig boldoggá tesz.
mert egy mosolya gyógyír minden fájdalomra
mert az egész napomat egy olyan emberrel tölthetem, aki sosem kritizál. neki én vagyok a legtökéletesebb. ez az érzés kölcsönös.
sosem kell egyedül étkeznem, aludnom zuhanyoznom, wc-re mennem.
sosem vagyok egyedül többé...

nem felejtek el mindennap hálásnak lenni azért, hogy megtehetem. itthon maradhatok vele. persze ez jó nagy adag akarat is a részemről...

Babából kisfiú

2009-10-21T21:26:00.003+02:00

Ugyanaz a lehengerlő mosoly. A különbség 12 hónap...

Headbang versus Guggolós

2009-10-21T09:56:00.004+02:00

a háttérzene meg az egyik kedvence:)
Black Eyed Peas: Gotta Feeling... jó ízlése van.